Justin Hollar fotói a mexikói Nylon magazinnak. A stylist Jessica Bobince, akinek nagyon tetszenek az összeállításai. Érdekesek az erős szín, minta és anyagkombinációk: áttört felületek, szőrmék, csíkok, virágok...
I love these photos by Justin Hollar for Mexican Nylon magazine. The stylist was Jessica Bobince and I'm fond of the color, pattern and textil combinations.
Az egyik legkedvesebb barátnőm, Pajor Hanna most diplomázott a BKF öltözéktervező szakán. A témája a csipke újraértelmezése volt, egyszerű formákon készített el különböző áttöréseket és lukasztásokat.
A ruhák bemutatásához Pajor Kristóf készített igazi nyári hangulatú, erdőben mezítláb szaladgálós képeket (és igen, jól látjátok, az ott én vagyok rajtuk), de az apró részletek, amiket szeretettem volna nektek megmutatni nem igazán látszanak rajtuk, így egy kicsit közelebbről csináltam róluk pár fotót. Halvány színű, vékony, lágy textilekkel dolgozott, amelyeket szétroncsolt, kilyuggatott és vagdosott, és ezzel egészen különleges anyagokat és felületeket hozott létre. Az anyagkísérletei is mind gyönyörűek, ezekről is láthattok néhány képet.
One of my sweetest friends, Hanna Pajor's diploma work. She has created new fabrics by fracturing and cutting beautiful, light textils and her aim was to reinterpret the lace. I took some photos of her experiments, too.
Ha nem bánjátok ma nem ruhákról, hanem inkább biciklikről fogok írni... Méghozzá a Beg Bicycles nevezetű márka gyönyörű, vintage hatású kerékpárjairól.
Ma már olyan nagy divatja lett a vintage ruháknak és tárgyaknak, hogy természetesen a régi típusú biciklik is újra előkerültek, főleg mivel a kerékpározásnak is óriási kultusza lett manapság.
Mint a régiségek nagy csodálója, rettentően örülök az egész vintage mániának, ráadásul már én is nagyon régóta vágyakozom egy igazi, klasszikus formájú, 50-es évekbeli bicikli után. Úgyhogy amikor ráakadtam ezekre a fotókra, hatalmasat dobbant a szívem, pont egy ilyen pasztell színű kis bringáról álmodoztam (most már csak gyűjteni kéne rá...).
Négyféle kerékpárt forgalmaznak, a lányok a Betty és a Bella, a fiúk pedig a Bertie és a Billy névre keresztelt változatok közül választhatnak. Ráadásul még különböző kiegészítőket is árusítanak, kosárkákat, termoszt, táskákat és pokrócokat piknikekhez...
The company named Beg Bicycles sells these lovely vintage inspired bicycles. I love them!
Az Edwin Denim márkát még 1947-ben alapította egy bizonyos Mr. Tsunemi Japánban, és azóta már a világ számos országában lehet kapni a farmer anyagból készült ruháikat (azt hiszem nem fogtok meglepődni, ha azt mondom Magyarország a kevés kivétel egyike...).
A 2011-es tavasz-nyári lookbook fotók pedig nagyon megtetszettek, méghozzá azért, mert hétköznapi emberek, barátok és párok bújtak a farmernadrágokba és ingekbe: alacsonyak, kopaszodók, szemüvegesek... Ráadásul Londonban készültek a képek, olyan helyszíneken, amik valamiért fontosak a modellek életében - a lakásukban, a stúdiójukban, vagy a kedvenc utcájukban lettek megörökítve amint nevetgélnek, beszélgetnek, kávézgatnak. Meg aztán szeretném még felhívni a figyelmet a kézzel íródott feliratokra is a fotók alján, ahol feltüntetik ki mit viselt.
Persze gyönyörűek a hibátlan, retusált fotók is a Vogue-ban a karcsú modellekkel és a beállított hajkoronákkal, legszívesebben órákon át nézegetném őket. De nekem mégis akkora felüdülést jelent minden egyes ilyen fotósorozat, hogy muszáj ódákat zengenem róla.... Mert lelke van.Szerintetek? Őszintén kíváncsi vagyok, hogy ti mit gondoltok.
I really love these lookbook photos of Edwin Denim. They were taken in London, about real people, friends and couples as they're talking, laughing, drinking coffee at the garden, their flat or at their most precious spot in the city.
I have a question for you: which photoshoots do you prefer - the ones in the magazines with perfect make up, hair and professional models, or this more personal type of photos? I'd really love to know your opinion on the subject.
A London College of Fashion-ben idén végzett hallgatók munkái közül nekem Ya-Chiao Rexy Sung minikollekciója tetszett a leginkább. Nem biztos, hogy ez volt a legeredetibb, vagy a legötletesebb, de az én szívemhez ez áll a legközelebb.
Egyrészt nagyon tetszik, hogy inspirációt az 1800-as évek végén élő munkásosztály viseletéből merített és ezt ötvözte egy kis high tech vonallal - például a robotkarok mint kabátujjak. Az anyag és színválasztása is fantasztikus, és ami engem még megragadott, az a biztosítótűk újszerű felhasználása. Nagyon sokszor lehet látni, hogy a biztosítótűkkel próbálják feldobni a ruhadarabokat, de az általában szakadt és unalmas hatást ér el el. Ya-Chiao viszont mintát készített belőlük, és ezekkel, illetve csavarokkal hímzésszerűen díszítette a ruhákat. De nagyon ötletesnek találom az egyik kabát zseb-megoldását (az utolsó képen láthatjátok) és a táskákat is.
Ya-Chiao Rexy Sung's mini collection was my favourite from this year's diploma works of London College of Fashion. I really love that she drew inspiration from the industrial revolution of Great Britain, and that she uses safety pins in a new way as if they were embroidery.
