Azt hiszem említettem már, hogy mennyire oda vagyok a hiperrealizmusért. De nem baj. Most újra megteszem. Ralph Goings kedvéért. Aki egyszerűen fantasztikus.
(ja, és a kecsöpös üveg írtóklassz téma.)
I think I have mentioned it previously how I love hiperrealism. But I have to tell you once again. For Ralph Goings. Who's simply fantastic.
(oh, and the ketchup bottle is a magnificent theme)
Ki vagyok állítva. Pontosabban egy darab táska, amit én tervezgettem, varrogattam, fűzögettem, szereltem hosszú-hosszú napokon át (egyébként meglehetősen élveztem, a gond az volt, hogy mellette suliba is kellett járnom- és épp rettentő nagy hajtás volt. mert miért is nem máskor. ugye. mondjuk amikor semmi más dolgom sincs, csak kiselőadások készítése és magolás.) az OKTV-re (országosközépiskolaitanulmányverseny). És szorgalmatos munkámnak meglett a csodás gyümölcse, ugyanis a táska most ott virít az Iparművészeti Múzeumban (más pályamunkákkal egyetemben). Ami azért egész nagy dolog. Nemrég volt a kiállítás megnyitója, és készítettem pár képet.
There's an exhibition in the Museum of Applied Art in Budapest, where a bag made by me, is also exhibited. I made this bag for a competition for high school students, and now it's there, which is a great honor for me. As you can imagine... :) I took these photos about it.
egyébként ez egy Art Deco stílusú táskacsoda ami így nagyon fellengzősen hangzik./this bag was made in an Art Deco style, and it sounds really arrogantly.
Ez a grandiózus épületbelső pedig a legesszebb múzeum, az Iparművészeti, Lechner Ödön munkásságának legkiválóbb alkotása, mely a szecesszió jegyeit hordozza magán, elég látványosan. én pedig odáig vagyok a szecesszióért.
And this is the most wonderful museum (inside)
Zene a mai napra/Music of the day - Bob Acri - Sleep Away
Ezeket a titokzatos képeket Wendy Bevan készítette az olasz Marie Clare-nek. És én teljesen oda vagyok értük. Meg vissza. És ennek a Wendynek egyébként a többi fotója is elképesztő, majd még biztos felrakok ide párat. (vagy az összeset és alakítok egy wendybevan-fanklubot.)
Szerintem a cirkusz mint téma, egy kincsesbánya a fotósoknak. Ha lenne soksokpénzem meg szuperfotósfelszerelésem biztos én is csinálnék egy sorozatot. Vagy kettőt. Mert olyan különös, félelmetes hangulatuk van. Amikor még kisebb voltam, ( igazából most sem vagyok túlságosan nagy) szóval mindig jóleső borzongással ültem és néztem, ahogy halálmegvető bátorsággal adják elő a produkcióikat az artisták, meg a többiek, ott a porondon, kivéve a bohócokat, mert őket valamiért nem szeretem, pedig az csak a budapesti cirkusz volt, és nem valami igazi múltszázadbeli rémisztő cirkusz, tele szakállas nőkkel és sellőkkel, meg óriásokkal, meg ahogy én azt elképzelem.
These mysterious photos were taken by Wendy Bevan fot the italian Marie Clare. And I love them sooo much. And this Wendy is absolutely talented, I'm suerly going to post some of her other works. (Or all, and make a weny-fanclub)
I think the circus as a theme is a real treasure mine for photographers. If I had a reallylotofmoney and a superphotomakingequipment I would surely do a set of this topic. Or two. Because circuses have a so weird, scary atmosphere. When I was younger (in fact I'm still very young) I always stared thrilled at the artistes and the others as they performed their productions with grim courage, except the clowns, (dont know why but i dont like them) and it was only the circus of Budapest, and not a real, frightening and morbid circus of the last century with bearded women, mermaids and giants, and as I imagine it....
És íme alegkedvencebb filmes jelenetem ami pont ide illik - a Nagy halból. / And here is mymostfavorite film scene, that just suits here - from Big fish
