14 dolog, amit 2014-ben tanultam.

Az illusztrációt én készítettem.

Huszonpár évesen nem célom az élet nagy bölcsességeire tanítani a világot, de ahogy visszaolvasgattam a naplómat, rájöttem, hogy ez az év minden eddiginél tanulságosabb volt a számomra. Ahogy listáztam magamban ezeket a kis tapasztalatokat, arra gondoltam, hogy bár némelyik igencsak személyes, mégis szeretném Veletek is megosztani őket, hátha valakinek épp jól jön.

Ti mit tanultatok idén? (tényleg érdekel, várom a válaszokat kommentben itt, vagy a facebookon! :))

1. Folyamatosan új dolgokat kell kipróbálni.

Ha visszagondolok a 2014-es évemre, rögtön azok az élmények jutnak eszembe, amikor egy kicsit kiléptem a komfortzónámból, és számomra új (ráadásul esetleg szörnyen félelmetes vagy tőlem teljesen távol álló) dolgokat próbáltam ki. Karaoke egy csomó idegen (és ami még ijesztőbb, ismerős) előtt, falmászás, slackline, kortárs tánc... Csupa icipici, aprócska tevékenység, nekem mégis sokat jelentett mind, mert bátrabbnak éreztem magam tőlük, felfrissült az önbizalmam, és hatalmas örömet okoztak, mert olyasmiket csináltam, amiket sosem gondoltam volna magamról. (zárójeles megjegyzés - ugyanez igaz a spontán programokkal és az új helyek felfedezésével kapcsolatban is.)

2. Időnként a legjobb dolog ami csak történhet velünk, ha egy kicsit magunkra maradunk.

Általában próbálom keresni a barátnőim megnyugtató és biztonságos társaságát, de sokszor érdemes leválni a szoborcsoportról - mert ha egyedül vagyunk, akkor igazán szuper dolgok történhetnek! Olyankor rá vagyunk kényszerülve, hogy egyedül boldoguljunk (szó szerint), és olyan dolgokat csináljunk, amiket addig nem (lásd első pont). De ami a legjobb, hogy ilyenkor muszáj vennünk a bátorságot ahhoz is, hogy megismerkedjünk új emberekkel (ami pedig mindig örvendetes)!

3. A bátorság bátorságot generál.

4. Még a legunalmasabb elfoglaltságot is a világ legjobb mulatságává lehet változtatni a 70-es évek disco-funky zenéjével.

Nem hiszed? Kattints ide a spotifyos listámért. BeeGees, Earth Wind & Fire és a többiek. Nekem általában takarítás és photosoppolás közben jön a legjobban, amikor már majdnem felhagyok minden reménnyel!

5. Tudni kell nemet mondani.

Főképp, ha olyasmire kérnek, ami minden elveddel ellentétes. Még ha pillanatnyilag kínos vagy kellemetlen helyzetbe is kerülsz miatta. Mert utána sokkal erősebb leszel.

6. Egy kis séta mindig jól jön.

Főképp szomorú vagy stresszes pillanatokban - egy magányos, lassú séta (esetemben) Budapest legszebb utcáin, és máris minden sokkal biztatóbb lesz!

7. Néhány ember, akit addig biztos útitársnak hittünk, elúszik az életünkből.
És nem tudjuk őket magunk mellett tartani, bármennyire is igyekszünk. 

8. A rosszkedv fordítottan arányosan csökken a csinos ruhák viseletével.
A morcos hétfő reggeleken legszívesebben óriási, kapucnis pulcsikba bugyolálnám magam - de ha egy kicsit kicsípem magam (nem is kicsit, inkább jó alaposan), egyből elmúlik a lúzer hangulat... főleg, mert zsebre lehet vágni egy csomó kedves bókot!

9. Néha érdemes egy kicsit emlékeztetni magunk, hogy milyen az offline lét.
A tavaszi vizsgaidőszakom teljesen krézi volt, ezért pár napra totálisan kivontam magam a forgalomból. Igazán botrányosan viselkedtem - nem válaszoltam rögtön a levelekre, nem pörgettem végig a facebookot és az instagramot... és mégsem maradtam ki semmiből. Egy kicsit elérhetetlennek lenni pedig csodás érzés! Azt hiszem gyakrabban kéne gyakorolnom.

10. Jobban kéne figyelnünk arra, amit kimondunk.

Panaszkodás, zsörtölődés, mérgeskedés, pletykálkodás, és negatív mondatok... mind hatással vannak ránk és a körülöttünk létezőkre is. Ezért próbáljuk mellőzni őket, sokkal jobb az élet nélkülük.

11. Vannak olyan dolgok, amiket egyszerűen ki kell várni.

Mert több időbe telnek, mint elsőre gondoltuk. Vagy még nem vagyunk készen rájuk. Esetleg mert egyszerűen még nincs itt az idejük.

11/a. És ez nem baj.

11/b. Ez igaz a nagy-döntések-meghozatalára is. 
Néha egyszerűen csak jobb kivárni az eseményeket, mert sokszor magukkal hozzák a megoldást is. Szóval csak lazán.

12. Várakozás közben nem kell várni.
Lásd a hasznos kis 1-es pontot.

13. Nem tudok mindent ÉN irányítani.

Általában akkor érzem magam biztonságban, ha kontrollálni tudom az eseményeket magam körül. Ezt ráadásul csak erősítik azok a "Higgy önmagadban" inspirációs mantrák is, amelyekkel folyton-folyvást találkozni minden felületen.
De... én nem szeretnék önmagamban hinni. Túl kicsi vagyok, a világ meg túl nagy. Ráadásul a tapasztalat azt mutatja, hogy bármekkora önbizalmam is legyen, bármennyit dolgozzak is - vannak olyan dolgok, amelyeken egyszerűen nem tudok változtatni - mert nem tőlem függnek. Ezért úgy döntöttem, hogy én inkább Istenben hiszek, és bízom benne, hogy ha én már nem is, Ő biztosan kézben tudja tartani az ügyeim. Amellett, hogy azóta sokkal kevesebbet aggodalmaskodom (mert nem vagyok hajlandó, hiszen minden a legjobb kezekben van! :)), önmagamat is jobban szeretem, mint amíg csak saját magamra számíthattam...

14. Látom, ha hiszem.
'Hiszem, ha látom.' - Ahh, dehogyis! Mégis ki találta ezt ki? Ha már látom, egyáltalán nem kell hinni. Szóval én inkább hiszem és meglátom!

Szeretnék mindenkinek csodaszép, sikeres, és nagyon boldog új évet kívánni :)

 Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.

All Night Long Glitter.

Egy kis szilveszteri-smink-inspiráció.

Inkább a finom, természetes smink híve vagyok - de szilveszterkor megengedhető egy kis újdonság kipróbálása is (mikor máskor próbáljunk ki új dolgokat, ha nem az új év kezdetén? :) ). Már régóta nagyon tetszik, amikor apró pöttyök, szívecskék, csillogó csillagok jelennek meg a szemek alatt. Szívesen kipróbálnám hétköznap is, de azt hiszem egy esős délután a villamoson kissé figyelemfelkeltő lenne. Viszont most itt az alkalom, a sok partikirálynő mellett még pár csillaggal a pilláink alatt is egészen minimalistának tűnhetünk! Nem is beszélve a másik nagy (és persze titkos) szerelmemről az arannyal és glitterrel mázolt szemekről... Persze csak óvatosan a csillámporral, de a szokásos, fekete tusvonal helyett egy arany ív csodás lehet!

Some make up inspiration for New Year's Eve.

Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.

Penguin Prison - All Night Long (Lionel Richie Cover)

Mondd: köszönöm!

(az illusztrációt én készítettem)

Mostanság egészen sokat motoszkál a fejemben egy gondolat: vajon miért nem mondunk egymásnak szép dolgokat? Miért nem kedveskedünk többet? Persze őszintén.

Rengeteg olyan ember van az életemben, akikért nagyon hálás vagyok, és próbálom is ezt folyamatosan kifejezni feléjük (most mondhatnám, hogy amíg itt, együtt vagyunk a föld e kerekségén, amíg van rá lehetőségem... de azért na, ne legyünk túl érzelgősek!).

Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy köszönetet mondjak nekik azért, hogy részt vesznek az életemben, hogy elmondjam, mennyire értékesek, okosak, viccesek... vagy csak, hogy épp milyen nagyon csinosak aznap. Valahol azt olvastam, hogy annál nagyobb örömet okozhatunk egy bókkal, minél részletesebb, vagy minél apróbb részletre hívja fel a figyelmet - mert annál inkább látszik, hogy őszintén gondoljuk. 

A tapasztalataim szerint pedig az egyik legjobb dolog a világon, amikor kifejezzük a hálánkat. Amikor kimondjuk a kimondhatatlant. Egyrészt, mert hatalmas vidámságot csepegtetünk mások szívébe, napjába, önbizalmat, bátorságot és elfogadást ajándékozunk a számukra - másrészt pedig, mert mi is boldogabbak leszünk.

Ezt a kis videót nemrég találtam, és bebizonyítja (valamint jól szemlélteti) a szerény kis elméletemet, miszerint mindenkinek jót tesz, ha kimutatjuk a szeretetünket és a hálánkat. Érdemes megnézni, a bejegyzés alján vár Titeket, és csak pár perc az egész.

Az angolul kevésbé értőknek egy kis segítség - megkértek pár embert, hogy írják le, kinek, és miért a leghálásabbak, majd telefonon fel kellett olvasniuk az irományaikat azoknak a bizonyos személyeknek... A kísérlet végeredménye pedig az lett, hogy akiknek sikerült a telefonhívás, és személyesen hálát tudtak adni, 4-19%-al emelkedett a boldogság-szintjük. Ezek szerint tehát, ha kifejezed a háládat, és hogy mit érzel mások iránt, az boldogabb emberré fog tenni (arról nem is beszélve, hogy a másiknak milyen örömet okozhatsz!).

Mindezt azért írtam le, mert itt vannak a nagy családi ki  összeborulások. A karácsonyi mulatságok épp a legjobb alkalmak lehetnek arra, hogy egy kicsit építsük a kapcsolatainkat, és elkezdjünk kedvesebbek, figyelmesebbek és hálásabbak lenni. Ha pedig elkezdtük, utána már nincs megállás! Csodakönnyen hozzá lehet szokni. Egy kis idő után egyre gyorsabban fogjuk meglelni a kiemelnivaló jó tulajdonságokat a másikban. Ha pedig megleltük, nem fogjuk tudni magunkban tartani.

Szeretnék nagyon boldog és szép karácsonyt kívánni mindenkinek! :)

 Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.

The Christmas Playlist!

Tavaly készítettem már egy karácsonyi mixet, és idén is szerettem volna, de aztán a bőség nagy zavarában nem tudtam eldönteni, hogy ezúttal swinges-régimódi, monumentális, indie vagy esetleg vadonatúj dalokkal töltsem meg a playlistet? Az óriási döntésképtelenségben végül aztán minden kedvencem belekerült, ami tavaly kimaradt, így tökéletes lett a stílus-zűrzavar! Kevésbé ismert dalok, vagy kevésbé ismert feldolgozások, karácsonyi sütős-főzős-ajándékcsomagolós hangulatteremtőnek épp kiváló :)

The Christmas Playlist! from Larinne on 8tracks Radio.

Traclist

1. Mindy Gledhill - Winter Moon, 2. Tahiti 80 - All Around Christmas, 3. Paul Carrack - Thinking About You This Christmas, 4. The Eagles - Please Come Home For Christmas, 5. Stevie Wonder - What Christmas Means To Me, 6. She&Him - Rockin' Around The Chrismtas Tree, 7. Beta Radio - The Song The Season Brings, 8. The Head And The Heart - What Are You Doing New Year's Eve, 9. Silje Neergard - If I Could Wrap Up A Kiss, 10. Ronan Keating - Winter Song, 11. Daniela Andrade - Christmastime Is Here, 12. Hurts - All I Want For Christmas Is New Year's Day, 13. Coldplay - Christmas Lights, 14. Michael W. Smith ft Audrey Smith - Somewhere In My Memory

Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.

Ajándék-csomagolós!

Ha hozzám hasonlóan Ti is az utolsó pillanatra szoktátok hagyni a karácsonyi meglepetések becsomagolását, akkor remélem a segítségetekre lesz ez a mini-bejegyzés! :) Összegyűjtöttem pár fotót a legegyszerűbb (és pont ezért, szerintem a legszebb) ötletekről. Semmi más nem kell hozzá, csak natúr csomagolópapír - és mellé valami kis apróság! Egy szép szalag, csillogó csillagok, kis faágak, fahéj, esetleg egy fénykép, de ami a legjobb, hogy akár rajzolhatunk, vagy írhatunk is a csomagolópapírra...

Gift-wrapping ideas for Christmas!

fotók - pinterest, montázs -én

Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.

A Burberry karácsonyi kisfilmje. Hóesésben táncolós, a végén a szokásos tűzijátékkal... De tudjátok, ilyenkor megbocsátható ;)

Nothing Is Over.

Kiskedvencünk, a Free People karácsonyi kampánya nagyon tündér lett, van benne minden - sütik, fények, puha pulcsik, és egy kis szerelem... Mindez teljesen valószerűtlenül összegyúrva, de ugyan, kit érdekel, adjunk a karácsonyi szentimentalizmusnak! :) A kampányvideó egyúttal Oh Land (Nanna Øland Fabricius) legújabb videoklipje is, a Nothing Is Over című dalához. Nézzétek meg, mert jólesős!

The pretty campaign video for Free People newest collection in collaboration with Oh Land. Full of Christmas lights!

 Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.

Sharing is multiplying.

A Kele Clothing (tudjátok, az egyik legcsudajóbb magyar márka, klassz kötött ruhák fűződnek a nevéhez, itt például már olvashattatok róla) elindította a 'do good' programját, amelyben időnként egy-egy kiemelt társadalmi problémára szeretné felhívni a figyelmet.

Elsőként az Autistic Art márkával készített egy kapszulakollekciót - a fehér, basic pulóvereken autizmussal élő fiatalok rajzaiból készült mintákat láthatunk. Ezek a rajzok mind a Mosoly Otthon Alapítvány lakóotthonok művészeti, fejlesztő foglalkozásain születtek. Az Autistic Art már évek óta ezeket az alkotásokat használja fel egyedi termékek létrehozására, amellyel a lakóotthonok fennmaradását támogatja, azonban most a Kele is csatlakozott ehhez a projekthez. 

Ha vásároltok egy pulcsit, annak a teljes (TELJES!) ára az alapítványhoz kerül, tehát ezeket a művészetterápiás foglalkozásokat, és az alkotókat támogathatjátok. 

"Ezek az alkotások már önmagukban megállják a helyüket a kortárs képzőművészeti alkotások között. Így, mint design elem, tökéletesen felhasználhatóvá és ami a legfontosabb: viselhetővé válnak.
A kampány eredményeként azt szeretnénk elérni, hogy világszinten sok embernek fel tudjuk hívni a figyelmét, hogy az autizmussal élők különleges, egyedi látásmóddal rendelkeznek. Ezek az emberek sok esetben egyáltalán nem kommunikálnak verbálisan, művészeti alkotásaik viszont gyakran beszédesebbek minden szónál."

Lábady István fotóin Axente Vanessát és Grétát, valamint Cseke Botondot láthatjátok, akik szintén boldogan csatlakoztak a kampányhoz.

 A SharingIsMultiplying oldalán még többet olvashattok az autizmus spektrumzavarról, az alkotókról, illetve szemügyre vehetitek a 10 pulóvert is - melyek közül ingyenes házhoz szállítással vásárolhattok. A kollekció a karácsonyi időszakban a Mono Art & Design galériában is elérhető (1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 12.).

Ha pedig a pulcsikat viselve fotókat töltötök fel magatokról az instagramra, használjátok a #sharinginsmultiplying hashtaget, így Ti is népszerűsíteni tudjátok a kampányt!

 

"#SharingIsMultiplying is the new upcoming project of KELE CLOTHING with items designed specifically for charity. No, it is not a simple fundraising with a flashy but blank campaign. It is an alternative form of raising cash for good. From time to time KELE will be launching a limited edition of garments to raise awareness for different social issues where all proceeds are expected to go to charity. Our goal is to provide a long-term solution for financing a good cause, based on the creative and artistic work of those we’re trying to help. For the first time, KELE #SIM teamed up with Autistic Art."

Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.

Dalma.

Dalmával az internet csodájának köszönhetően ismerkedtem meg - olvasta a blogom, küldött nekem egy ímélt, és PUFF! Több se kellett, rögtön kiderült, hogy igazi rokonlelkek vagyunk.

Azóta az egyik legjobb barátnő, ha a legújabb kulturális kedvencek megtárgyalásáról, vagy vintage ruhák felkutatásáról van szó!

- Mi jellemző a stílusodra, melyek a kedvenc ruhadarabjaid?

- A stílusom igazából folyamatosan változik. Ha látok valamit, ami igazán megtetszik, lehet az film, egy kollekció, vagy zene, akkor hozzáigazodik a hangulatom, és ezzel együtt olykor az öltözködésem is. Rengeteg csíkos felsőt halmoztam fel az utóbbi időben, és erősen vonzódom a magasderekú nadrágokhoz, minél régibb és csúnyácskább, annál jobb! :)

- Hol szoktál a legszívesebben vásárolni?

- Hű, nehéz kérdés! Ha valamire kimondottan szükségem van, akkor fast fashion üzeletekben kezdem a kutatást, de ez egyre ritkábban fordul elő, mivel nagyon szeretek turkálni... Nemcsak olcsó és egyedi, de környezetbarát is! Ezenkívül nagyon szeretem még a szép vintage holmikra szakosodott boltokat is.

- Ki az, akinek a stílusa a leginkább inspirálóan hat rád?

- Nagy kedvencem Florence Welch, aki szerintem a legmenőbb bohém díva kerek e világon. De gyakran nézegetem Lady Moriarty fotóit is, és Clemence Poesy vagány franciás stílusát is szeretem! Ó és persze Audrey Hepburn  és Anna Karina örök!

- Most épp mit olvasol?

- Mostanában Örkény egyperceseket szoktam időszűkében, ám van bennük minden, humor és gondolat!

- Melyik az a 3 könyv, ami a leginkább hatással volt a gondolkodásodra?

- Nehéz kiragadni hármat, mert rengeteg olyan könyvet olvastam, ami adott valami fontosat. De azt hiszem a legjobb gondolatokat eddig a Bibliában, Émile Ajar Előttem az élet című művében és a Zabhegyezőben olvastam.

- Melyik az a film, amit újra és újra szeretsz megnézni?

- Több ilyen van, Álom luxuskivitelben, Marie Antoinette, Submarine, Breakfast Club, Goodbye Lenin és még sorolhatnám a kedvenceket.

- A legújabb szuper zene amit felfedeztél?

- Mostanában nagyon megszerettem az elektronikus zenét, szóval egy gyöngyszem Tom Misch-től, a You Got Me Flying. (a bejegyzés alján meghallgatható!) Koránsötétedős estékhez és karácsonyi fényekhez.

- Mi lenne az álom-munkád?

- Pontosan nem tudom. Igazából annyi mindennel foglalkoznék szívesen, hogy egy élet kevés lenne rá, hogy mindent kipróbáljak. Feltétlenül valami művészetekkel kapcsolatos tevékenység lenne a valóra vált álom számomra, szívesen dolgoznék egyszer magazinnál, galériában, de akár gyerekeket is tanítanék.

- Vidék vs. város?

- Vidéken nőttem fel, és jelenleg is egy kis faluban élek. Rengeteg előnye van, ám mostanában inkább inkább az árnyoldalai felett kesergek :D Ha város, akkor Budapest, nagyon szeretem a szép épületeket, a nyüzsgést és az egyedi atmoszféráját. És a rengeteg programlehetőséget! Ám egy erdei csatangolás a kutyámmal überelhetetlen élmény! Őzikék és őszies fények, csend és avarillat. :)

- Nem túlzás, ha azt állítóm, hogy a Te tumblr blogod a kedvencem! Legszívesebben minden posztodat azonnal lenyúlnám... Te kiket követsz a legszívesebben?

- Pár kedvenc: Prophyira, La-Parisienne, Helloancolie.

- Hova szeretnél egyszer mindenképpen elutazni?

- A Feröer-szigetekre a természeti szépségek, Skóciába a titokzatossága, Indiába a különleges kultúrája miatt! (valójában az egész világot szeretném bejárni, álomállásom szállodatesztelő a Travel tévécsatornánál! ;) )

- Pár apróság, amiért hálás vagy:

- A családom és a barátaim (najó, ez nem apróság!), napsütéses délutánok, kutyák, macskák, jó könyvek.

Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.

Portré-pár-jegyes fotózásokat vállalok, ha érdekelnek a részletek, írj a rebeka.larinne@gmail.com - címre!

Tom Misch - You Got Me Flying

Szépséghibák.

Az Open-Up tervezőtriójának (Grábits Ágota, Merényi Zita, Nógrádi Nelli) új, 2014-es téli kollekciója rögtön megtetszett, amint megpillantottam. A darabokat ezúttal a szépséghibák - szeplők, anyajegyek, pigmenthiány - ihlették. A gondolat, hogy ezek az apró hibák még különlegesebbé tesznek bennünket megjelenik a ruhákra fröcskölt printek grafikai képében és a maratott mintákban, de ezekben technológiákban is, melyeknek köszönhetően minden darab egyedi lesz. A modern vonalú gyapjúkabátok és a sportos kötött pulcsik (és a leggings!) szintén csodaságok, élőben megtaláljátok őket a lányok műhelyében a Heinrich Alkotói szinten,  ide kattintva pedig a facebookon is szerethetitek a márkát! :)

Amazing 2014 A/W collection of Open-Up - a new, emerging Hungarian brand.

Fotó: Rizmájer Antal, Model: Gigi / Maverick Agency, Styling: Torma Mária, Smink: Farkas Anita, Haj: Lóderer Ádám

Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.

Tennis  - I'm Callin'

The Wolves And The Ravens

Ez a sorozat a német Vogue decemberi számában az új kedvencem. Olyan lehengerlő atmoszférája van! A ködös, kihalt strand egy kicsit szomorkássá (sőt talán még félelmetessé is) teszi a képek hangulatát... a századelős stílusban összeállított öltözetek pedig káprázatosak!

Astonishing editorial from the December issue of Vogue Germany with Kati Nescher.

fotók / photos

Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.

Rouge Valley - The Wolves And The Ravens

A Rogue Valley zenéje a legjobb ezekre a hideg téli napokra. Ha őket hallgatom, legszívesebben rögvest bepakolnék egy hátizsákba, és nekiindulnék túrázni (meg farkasokat szelídíteni!) a hegyi fenyvesekbe...
Érdemes odafigyelni a szövegeikre is, mert csodaszépek!

Sophie.

A legújabb streetstyle bejegyzésben egy bájos barátnőmet, Hasznos Jenny Sophie-t szeretném nektek bemutatni!

Elsősorban a modellszakmáról, Párizsról és a pólóiról faggattam egy csöppet - merthogy a Párizsban született lány sokáig modellkedett, most pedig feliratos felsőket készít Moi Moi márkanév alatt. 

Sophie csupa kedvesség, a hangja édes, a mozdulatai pedig finomak és lágyak, de ezt a képek és a szöveg mellett mind a képzeletetekre kell bíznom... lehet, hogy el kéne gondolkodnom a videókészítésen!

A fotókat én készítettem.

Sophie pólója Moi Moi, a táskája Zoe Phobic, a cipője Zara.

            - Hogyan lett belőled modell?

           - A szokásos történet. Egy (szerencsére nívós) modellügynökség bookere meglátott az utcán, és rá pár napra már aláírtam egy szerződést. Azóta úgymond hobbiból modellkedtem csak, de több ügynökséget és országot is megjártam. Két célom volt, ha már én is kaptam ebben lehetőséget: bekerülni egy Vogue-ba, valamint végigcsinálni egy külföldi Fashion Weeket. Úgy döntöttem, hogy ha ezek sikerülnek, akkor abbahagyom a modellkedést. Sikerült, abbahagytam.

        - Mesélnél nekünk egy kicsit erről a szakmáról? Hogy gondolod, melyek azok a sztereotípiák, amelyek igazak és melyek nem?

           - Bevallom őszintén, hogy soha nem gondoltam volna, és még csak nem is volt tervben, hogy modell leszek. Sőt, nem is igazán tartom magam annak. Az én szememben a "modell" ott kezdődik, hogy az élete egy bizonyos időszakában tényleg ez a szakma tölti ki a mindennapjait, ezért él, és ebben igyekszik a csúcsra törni, az ambícióit megvalósítani. Felkel reggel 6kor azért, hogy az egész napos castingok előtt elmehessen edzeni. Nem koplal, de azért folyamatosan odafigyel a helyes és kalóriamentes táplálkozásra. (Na ezek azok, amiket én soha nem tettem.) A munkákon alázatos és profi, nem hisztizik, hanem nyel (az alázatosság fontossága volt az első amit megtanultam ebben a szakmában). Valamint teljesen természetes, hogy egy Elle fotózásról rohan mondjuk egy CK bemutatóra. Itthon ilyen nem nagyon létezik, habár manapság minden harmadik lány "modellnek" vallja magát. Tény és való, hogy nagyon sok szép és csinos lány szaladgál az utcán, de attól még nem lesz ez a szakmája. Az igazi magyar modellek már rég külföldön dolgoznak. Sajnos felhígult ez a szakma (is), és már rég nem azok az értékek a mérvadók, mint régen. 

           Én viszonylag későn kezdtem el modellkedni, éppen ezért soha nem is voltak benne nagyra törő terveim. Ehhez képest azért szép eredményeket értem el, több magyar és külföldi tervezőnek/márkának voltam az arca, és ott voltam a világ nagy magazinjainak hasábjain is (Elle, Marie Claire, Harper's Bazaar, Vogue stb.). Minderről kevesen tudnak, mert vagy nem vertem nagy dobra, vagy a mai napig nem ismernek fel.

         Rengeteg fantasztikus élménnyel lettem gazdagabb, amikre úgy emlékszem vissza, mintha nem is velem történt volna meg, hanem egy filmet néznék. Volt egy varázsa. Volt azonban egy árnyoldala is, de ha ezekről elkezdenék mesélni, akkor vagy nem olvasnátok végig a cikket, vagy reggelig itt ülnétek a gép előtt. Legyen elég annyi, hogy volt szerencsém például Monacoban egy luxus yachton szemtanúja lenni annak, hogy 14-15 éves lányok mi mindent tesznek meg a hírnévért. És hogyan lesz belőlük ténylegesen felkapott modell. Sajnos a drogokról és a szereposztó díványokról szóló pletykák is majdnem mind igazak (tisztelet persze a kivételnek). Szerencsére én azért mindig nemet tudtam mondani, dehát ez nem is volt kérdés.

             - Melyik felkérésedre vagy a legbüszkébb, és melyik volt a kedvenc munkád?

         - Hú, nagyon sok kedvencem volt. Talán az egyik, aminek nagyon örülök, hogy felfigyelt rám egy rendkívül tehetséges magyar haute couture tervező, Becker Beatrice, akinek elmondása szerint a kedvenc modelljévé válhattam, és idővel nagyon jó barátnők is lettünk. Van egy hasonló történetem, a Zoe Phobic márka tervezője, Szimon Ágó velem fotózta be az első kollekcióját még évekkel ezelőtt. Azóta is szeretünk együtt dolgozni, több kampányában is volt szerencsém szerepelni. Nem meglepő módon mi is összebarátkoztunk.

És ha már itt tartunk, a barátomat is egy fotózás alkalmával ismertem meg, ő a Yakira tervezője. Ezekért a dolgokért és emlékekért érte meg belevágni.

             - Külföldön, például Indiában is dolgoztál - itt milyen tapasztalatokat szereztél? Mennyiben más külföldön modellkedni, mint itthon?

        - Dolgoztam Párizsban és Milánóban, de a suli és munka mellett Ázsiát már nem mertem bevállalni. Másfél éve azonban vettem egy nagy levegőt és eldöntöttem: mielőtt teljesen abbahagynám a modellkedést, megismerek egy új, idegen kultúrát. Sokat töprengtem, melyik ország legyen az, míg végül India mellett tettem le a voksom.

           Pici korom óta nagy vágyam volt a Taj Mahalhoz eljutni. Úgy éreztem magam, mint Alíz csodaországban. Egyszerre volt tündérmese és rémálom. Három hónapot éltem Delhiben, az első hónap élményeit egy blogon vezettem, de aztán annyira felgyorsultak az események, hogy nem volt időm többet írni. Tudtam, hogy sokat fogok kint tanulni, és más emberként jövök vissza. Bátor voltam, de nem bántam meg. Egyik legkedvesebb kinti munkám az volt, amikor egy híres indiai divattervezővel pózolhattam a Harper's Bazaar közepén. Az egész fotózás valahogy olyan volt, mint egy szürreális álom.

            Hogy más-e külföldön modellkedni, mint itthon? Teljes mértékben. Minden országnak megvannak a maga szokásai, amihez akarva akaratlanul asszimilálódnak a kint élő lányok. Kultúránként más a munkamorál, mások az elvárások, igények. Annyiban talán sajnos hasonlít az itthoni állapothoz, hogy külföldön is vannak alsó kategóriás, kevésbé erős ügynökségek, csak ott nem a "portfólió készítéssel" húzzák le a lányokat, hanem konkrétan azzal, hogy menő szórakozóhelyekre viszik őket bulizni nap mint nap, ahol all inclusive ingyen ehetnek és ihatnak, de persze ezért nem kevés összeget kapnak értük cserébe...

             - Nemrég kaptál egy filmszerepet is - milyen élmény volt színészkedni, izgultál a forgatás előtt? Hogy készültél a szerepre?

             - Ó igen, hatalmas élmény volt, egy újabb kis álmom vált valóra. Pár éve eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne egy filmben egy párizsi lányt alakítani, erre tessék. Meglepő módon egyáltalán nem izgultam, valahogy természetesnek vettem az egészet. Valószínűleg azért is, mert az évek alatt már hozzászoktam a kamerához. Igazából előtte is mindig a forgatások voltak a kedvenceim, több külföldi reklámban is dolgoztam. A szerepemre nem volt nehéz készülnöm, hiszen a főhősnő karaktere nagyon hasonlít az enyémhez, azzal a nüansznyi különbséggel, hogy ő, azaz Gilberte az 1920-as évek elején született. A forgatások alatt végig franciául beszéltem, feliratoznak majd. Jövő ősszel lesz látható a film, és a regény után a "Ketten Párizs ellen" címet viseli majd.

             - Szívesen Párizsba költöznél? Párizs vagy Budapest?

             - Párizsban születtem és nőttem fel félig, édesapám francia. Szívesen visszaköltöznék, de most még túl sok minden húz Budapesthez. Édesanyám, a barátom, a barátaim, a munkám... Egyelőre megelégszem azzal, hogy amikor tudom, meglátogatom a kinti családom. Ilyenkor mindegy egyes alkalommal úgy érzem magam, mint Audrey Hepburn a Breakfast at Tiffany-ból, szó szerint megkótyagosodok a párizsi édeskés levegőtől, egyszerűen szerelmes vagyok abba a városba. Igazából ha tehetném, egész életemben csak vajas croissant ennék, párizsi kávéházak pici asztalkáinál ücsörögnék vagy fel alá sétálgatnék a Szajna parton az Eiffel torony és a Notre-Dame között. Ó jaj, már ahogy leírtam, összeszorult a szívem! Azt hiszem, honvágyam van.

             - Megosztanál velünk egy szép emléket Párizsból?

          - Inkább egy vicceset. Úgy 3 éve szokás szerint majdnem lekéstem a párizsi járatot, épp, hogy becsusszantam az utolsó pillanatban, amikor észrevettem, hogy nem vagyok egyedül. A sorstárs késők, azaz két francia pasas addig-addig viccelődtek rajtam, ahogy kétségbeesetten vonszoltam a poggyászom a repülőhöz vezető folyosón, míg dühösen rájuk nem mordultam (konkrétan elküldtem őket franciául a francba). Ekkor azonban észrevettem, hogy én bizony Gérard Depardieu-vel és Edouard Baer-rel állok szemben (akik éppen akkor forgatták nálunk az Asterix-et). Erre hangosan felnevettem, mire ők addig addig erősködtek, hogy maradjak ott velük az első osztályon, míg az utat végül Asterix és Obelix között ülve, velük együtt pezsgőzve tettem meg. Szerintem az volt életem addigi legabszurdabb két órája. :)

               - Hogyan jött a Moi Moi ötlete, és milyen terveid vannak vele?

             - Mindig azt szoktam mondani, hogy a Moi Moi (ejtsd: Moá Moá) a Yakira kistesója. Ha Peti nem került volna az életembe, akkor soha nem jutott volna eszembe pólómárkát csinálni, habár mindig is kreatív voltam. A Moi Moi egy kedves hobbinak indult, francia feliratos pólókkal. Nemrég volt egy éves. Azóta nagyon sok más felirat is született, és egyre nagyobb trend lett a multik üzleteiben is ez a vonal. Ugyan igyekszem mindig az egyediségre törekedni, de van, hogy egy már létező, mainstream szöveget kérnek tőlem pólóra/pulcsira - természetesen az ilyen igényeket is szívesen teljesítem.

             Nagyon szeretem a Moit, és biztos, hogy nem fogom egy jó darabig abbahagyni. Egy frappáns feliratos basic fehér póló mindig is jolly joker lesz egy jól szabott farmerrel, kis fekete blézerrel és egy magassarkúval például. Folyamatosan bővül egyébként a fazon és szín skálám is, de mivel nem vagyok divattervező, szeretnék megmaradni az egyszerűbb szabásoknál. Minden egyes darab egyedi, magyar termék, melyre saját kezűleg teszem rá az általam tervezett mintát. A anyagot (100% pamut) is én választom, fontosnak tartom a minőséget. Szerencsére van egy kincset érő csodavarrónőm is, akivel nagyon könnyű és rugalmas együtt dolgozni. Már csak azért is szeretném még sokáig életben tartani a márkát, mert nagyon fel tud tölteni a tudat, hogy örömet tudok vele szerezni másoknak. Látni azt, milyen boldogan veszik át azt, amit nekik csináltál, mindent megér.

            - Milyen egy tökéletes szabadnapod? 

        - Bevallom őszintén, annyi mindent csinálok egyszerre, hogy csak nagyon ritkán jut időm igazán kikapcsolni. Ilyenkor viszont kedvem szerint felnyitok egy üveg francia bort, vagy főzök egy jó kis teát és bevackolom magam az aktuális kedvenc könyvemmel valamelyik sarokba. Dacára annak, hogy egyfolytában rohanok valahova, az olvasásról nem mondtam le. Kedvenceim az orosz és francia realisták. Sokszor láthattok engem buszon, metrón, villamoson, de még az utcán sétálva is könyvvel a kezemben. Mentem már neki oszlopnak emiatt. :)

            - Kedvenc idézet?

        - Lehet, hogy elcsépelt, de üzenem minden olvasónak, hogy: "Mindig viseld a láthatatlan koronád!" 

 

Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.

Portré-pár-jegyes fotózásokat vállalok, ha érdekelnek a részletek, írj a rebeka.larinne@gmail.com - címre!

Előkarácsony a Springfielddel.

A Springfield olyan nagyon kedves volt, hogy idén újra felkért, állítsak össze egy karácsonyi outfitet a téli kollekciójukból. (Ha lemaradtatok, az előző decemberi, szívecskés-pulcsis bejegyzést itt találjátok :))

A feladat ebben az évben talán még nehezebb volt, mint tavaly! Az üzlet polcain vidáman sorakoznak a szebbnél-szebb, ünnepi hangulatú, csillogós-flitteres felsők és a kedvenceim, a karácsonyi-kötött-pulcsik. Azt hiszem ki is választottam a legmesésebbet, egy norvég mintás kardigánt, amit egy hosszú farmeringgel párosítottam. Egy ilyen ingruha már nagyon régóta a must-have listámon szerepelt... egy karácsonyi-kötött-pulcsira pedig mindenkinek szüksége van, hogy legyen miben családlátogatni az ünnepekkor! A lábaimra egy hosszúszárú, apró lánccal díszített csizma került, a nyakamba pedig egy pihe-puha, kockás sálat csavartam (ami olyan óriási, hogy akár pokrócként is beválhat). A kis sötétkék hátizsák pedig a legkiválóbb útitárs lehet a karácsonyi vakációra!

Ahogy tavaly, most is szeretnék adni egy ajándéktippet is. Az utolsó képen szereplő táska tökéletes meglepetés a Wes Anderson filmekért lelkesedő barátnőknek... Teljesen megidézi a Holdfény Királyság retro tábor hangulatát!

A Springfield oldalán megleshetitek a többi blogger karácsonyi bejegyzését is, amelyeket folyamatosan töltenek majd fel!

***

This year I've teamed up with Springfield again to create a perfect Christmas outfit with the help of their winter collection. (In case you've missed it, you can find my Christmas post from last year here.)

The task was even more difficult than last year, because the shop is full of shiny and glittering jumpers and with gorgeous Christmas-knitted-sweaters! I've found the most amazing knitted cardigan with Norwegian pattern and I combined it with a pretty denim dress. This kind of denim dress was on my wishlist for so long... and a Chrismas-themed-sweater is a must have piece for everyone! I've also chosen black boots with small chains on them, and a warm, soft checked scarf. This is a great, casual outfit which captures the atmosphere of the holiday, perfect for dinner with the family. The cute, dark blue backpack is also a great companion for the family visits!

As I did in last December, I would like to give you a gift tip now as well! The small bag is a pretty surprise for my friend who is in love with the movies of Wes Anderson. It recalls the retro-scout-world of Moonrise Kingdom delightfully, so it can be an ideal present for your Wes Anderson fan friends too!

On Springfield's website you can find the Chrismas-outfits of other bloggers as well!

(Igen, az ott a sarokban egy igazi kiskutya! :))

Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.

Ella Fitzgerald & Louis Jordan - Baby It's cold outside