Mondd: köszönöm!

(az illusztrációt én készítettem)

Mostanság egészen sokat motoszkál a fejemben egy gondolat: vajon miért nem mondunk egymásnak szép dolgokat? Miért nem kedveskedünk többet? Persze őszintén.

Rengeteg olyan ember van az életemben, akikért nagyon hálás vagyok, és próbálom is ezt folyamatosan kifejezni feléjük (most mondhatnám, hogy amíg itt, együtt vagyunk a föld e kerekségén, amíg van rá lehetőségem... de azért na, ne legyünk túl érzelgősek!).

Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy köszönetet mondjak nekik azért, hogy részt vesznek az életemben, hogy elmondjam, mennyire értékesek, okosak, viccesek... vagy csak, hogy épp milyen nagyon csinosak aznap. Valahol azt olvastam, hogy annál nagyobb örömet okozhatunk egy bókkal, minél részletesebb, vagy minél apróbb részletre hívja fel a figyelmet - mert annál inkább látszik, hogy őszintén gondoljuk. 

A tapasztalataim szerint pedig az egyik legjobb dolog a világon, amikor kifejezzük a hálánkat. Amikor kimondjuk a kimondhatatlant. Egyrészt, mert hatalmas vidámságot csepegtetünk mások szívébe, napjába, önbizalmat, bátorságot és elfogadást ajándékozunk a számukra - másrészt pedig, mert mi is boldogabbak leszünk.

Ezt a kis videót nemrég találtam, és bebizonyítja (valamint jól szemlélteti) a szerény kis elméletemet, miszerint mindenkinek jót tesz, ha kimutatjuk a szeretetünket és a hálánkat. Érdemes megnézni, a bejegyzés alján vár Titeket, és csak pár perc az egész.

Az angolul kevésbé értőknek egy kis segítség - megkértek pár embert, hogy írják le, kinek, és miért a leghálásabbak, majd telefonon fel kellett olvasniuk az irományaikat azoknak a bizonyos személyeknek... A kísérlet végeredménye pedig az lett, hogy akiknek sikerült a telefonhívás, és személyesen hálát tudtak adni, 4-19%-al emelkedett a boldogság-szintjük. Ezek szerint tehát, ha kifejezed a háládat, és hogy mit érzel mások iránt, az boldogabb emberré fog tenni (arról nem is beszélve, hogy a másiknak milyen örömet okozhatsz!).

Mindezt azért írtam le, mert itt vannak a nagy családi ki  összeborulások. A karácsonyi mulatságok épp a legjobb alkalmak lehetnek arra, hogy egy kicsit építsük a kapcsolatainkat, és elkezdjünk kedvesebbek, figyelmesebbek és hálásabbak lenni. Ha pedig elkezdtük, utána már nincs megállás! Csodakönnyen hozzá lehet szokni. Egy kis idő után egyre gyorsabban fogjuk meglelni a kiemelnivaló jó tulajdonságokat a másikban. Ha pedig megleltük, nem fogjuk tudni magunkban tartani.

Szeretnék nagyon boldog és szép karácsonyt kívánni mindenkinek! :)

 Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.