Ismeritek a bájos Kovács Dóri blogját, amely a Chloe from the woods nevet viseli? Ha még nem, akkor feltétlen látogassátok meg az oldalát, mert az egyik legjobb a magyar mezőnyben! Csodaszép, minőségi outfit fotókkal vár Titeket. Persze előbb olvassátok el az interjút, amit Dórival készítettem az egyik este, amikor találkoztunk a Római-parton egy kis kutyus-sétáltatás és limonádé-szürcsölgetés erejéig. A képeket mind én készítettem, és bevallom, hogy nem tudtam szelektálni, annyira tüneményes mindegyiken Dóri (és persze Luca, a kutyus), úgyhogy íme, egy kis nézegetnivaló a hétvégére! :)
- Manapság rengetegen vezetnek blogot,
emlékszel még, hogy neked hogyan jött az ötlet, - miért kezdted el írni a
virtuális naplód?
A
blog eredeti neve Chloe Knows volt, melyet olyan 2012 körül hozhattam létre.
Akkoriban még nem nagyon voltak népszerűek itthon a divatblogok, illetve még én
sem tudtam pontosan, mit is várok el pontosan a blogomtól, és hogy milyen témák
lennének érdekesek az olvasóim számára.
Két
évre rá, 2014-ben neveztem át a régi blogom Chloe From The Woods-ra egy belső
sugallat hatására. Pontosan már nem is emlékszem, hogy mi volt a momentum ami
hirtelen arra sarkallt, hogy újra vágjak bele, de arra viszont pontosan emlékszem,
hogy olyan izgatott voltam akkoriban, hogy napokig nem tudtam aludni a sok
gondolattól, ami elárasztotta a fejem… :)
- Hogyan születik meg egy új outfit
bejegyzés, honnan merítesz inspirációt?
- Számomra
az elsődleges szempont, hogy az aktuális időjárásnak megfelelő szettet állítsak
össze, illetve sok esetben először a helyszín dől el, és ahhoz alakítom a
különböző ruhadarabokat.
Illetve
nem tagadhatom, hogy (sajnos) abszolút hangulatember vagyok, amely hihetetlen
mód visszaköszön az aktuális outfitjeimen.
- Gyakran mesébe illőnek tűnik a
divatbloggerek élete, de mint minden szakmában, itt is vannak nehézségek.
Számodra mi jelent kihívást?
- Úgy
érzem most, lassan két évvel a blogom indulása óta jóval több kihívással kell
szembenéznem, mint a kezdetekkor. A hazai bloggerszcéna napról napra
telítettebb lesz, és ezzel párhuzamosan egyre ,,többet” kell villantanod ahhoz,
hogy kitűnjél a tömegben. Ami régen extrának számított egy-egy divatbloggernél,
az mára már alapelvárássá alakult, és ebben a kiélezett versenyszférában vagy
igazi véleményvezérré alakulsz, aki képes valódi és egyedi értéket teremteni az
olvasóinak, vagy lehúzhatod a rolót. Sokszor megfigyelhető jelenség az, hogy
egy-egy márka kegyeiért versenybe kell szállni más bloggerinákkal, pedig véleményem
szerint a márkáknak kellene udvarolnia a bloggereknek, és nem pedig fordítva.
- Mivel foglalkozol, ha éppen nem a blogot vezeted?
- Közösségi média menedzser
vagyok a világ egyik legnagyobb szoftvervállalatánál. Megtisztelő és inspiráló
ilyen sikeres cégnél dolgozni.
- Milyen öltözködési tippet adnál az őszre a
lányoknak, melyek lesznek a szezon legnagyobb trendjei, mit érdemes beszerezni?
- Első
körben olvassátok el az őszi trendriportomat, és
kutassátok fel édesanyáitok elfeledett ruháit a 70-es évekből. Teljesen biztos
vagyok benne, hogy találni fogtok minimum egy csinos A-vonalú szoknyát, vagy
egy csodálatos hasított bőr tarisznyát.
- Nem csinálsz belőle titkot, hogy az Ivan
and the Parazol gitárosa a barátod, ezért is merem megkérdezni – milyen egy
rockzenész barátnőjének az élete?
- A PR
válasz érdekel, vagy az őszinte? – nevet. Nos, telis-tele van
megpróbáltatásokkal, kalandokkal, képtelen szituációkkal, epic pillanatokkal,
reggelig tartó mulatozásokkal, jó zenével, napraforgókkal, igaz barátokkal, mélységekkel
és magaslatokkal, feledhetetlen pillanatokkal…
- Ki szokták kérni a fentebb említett fiúk a
véleményed stílus- és fellépőruha-ügyekben?
- Máté
néha megkérdez egy-egy már előre eldöntött fellépőruha koncepcióról. Ilyenkor
általában mindegy mit mondok, mert egyszerűen nem tudok keresztes hadjáratot
folytatni 5 elég konkrét elképzelésekkel bíró fiú elképzelései ellen.
- Melyik a kedvenc éttermed/kávézód
Budapesten? Van törzshelyed?
- Mivel
a budapesti agglomerációban élek, illetve a munkahelyem is Óbudán van, ezért
nem nevezhetem magam törzsgyökeres belvárosi lánynak, aki ebédszünetben leugrik
a kedvenc kávézójába a kedvenc lattéjéért. Persze vannak kedvenc helyeim
Budapesten is, de az esetek többségében jobban esik a vidéki nyugalom, a
mögöttünk lévő csodálatos fenyőerdő, a jó levegő. Visszakanyarodva a kérdésre:
ha meg kellene neveznem a kedvenc budapesti éttermemet, ill. kávézómat akkor a
Vintage Gardenre és a Madal Cafe-ra esne a választásom. Jó kis helyek, de inkább csak különleges
alkalmakkor térek be. Sok bloggerrel ellentétben nálam az alkotás folyamata
inkább az imádott otthonomban (pizsamában és kakaóval a kezemben), és nem pedig
fancy kávézókban zajlik.
- A nyáron Korfun nyaraltál (nagyon tetszett
a bejegyzésed!), mesélsz róla egy picit nekünk? Mi a következő úti cél?
- Egyszerűen
szerelmes vagyok a görög szigetvilágba, szóval már évek óta görög szigetekre
járunk nyaralni. Ezeknek az utaknak az a célja, hogy a lehető legtöbb vizuális
és gasztronómiai csodát szippantsuk magunkba egy héten keresztül, és elengedjük
a hétköznapok terheit. A következő úti célom egyelőre csak gondolat szinten
fogant meg a fejemben: már nagyon régóta vágyom egy hátizsákos Izland túrára.
Talán tavaszra össze is szedek annyi bátorságot, hogy egyedül nekivágjak…
- Egy könyv, egy film, és egy zene amit sosem fogsz megunni:
- Könyv:
Iselin C. Hermann – Expressz ajánlott!
- Film:
Amelie csodálatos élete
- Zene: Jaj,
ez a legnehezebb kérdés, amit valaha feltettek nekem. Imádom a zenét, nagyjából
egész nap hallgatok valamit, a zúzós rock and roll-tól a komolyzenéig
egyszerűen mindent szeretek. Talán már említettem korábban mennyire
hangulatember vagyok, ezért a hangulatom az, ami igazán meghatározza az
aktuális kedvenceimet. Lássuk csak, mi a napi kedvencem: Beck
- Everybody's Got To Learn Sometime (a bejegyzés végén meghallgatható :))
- Mi a következő célod az életedben?
- Egy
héten keresztül igent mondani mindenre! Alig várom már ezt a kihívást, remélem
szuper személyiségfejlesztő projekt lesz. Van ám háttere is a történetnek, itta részletes sztori.
- A legjobb tanács, amit valaha kaptál?
- ,,Úgy
bánj másokkal, ahogy szeretnéd, hogy mások veled bánjanak!” – sajnos
sokszor elfelejtem ezt az intelmet, pedig ha mindenki tudatosan ebben a
felfogásban élné az életét, akkor valószínűleg egy sokkal jobb világ venne
minket körül.
A fotókat én készítettem. / All photos taken by me.
Ha tetszett a bejegyzés, ide kattintva megtalálod a blog facebook oldalát is.
Beck - Everybody's Got To Learn Sometime
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése