ELKÖLTÖZÖTT A BLOGOM!
AZ ÚJ CÍMEM:
Az utóbbi hónapokban egyre kevesebbet posztoltam, amit biztosan észre is vettetek – ennek több oka is volt, és bár a bloggerek azt szokták mondani, hogy nem tartoznak magyarázattal a hallagatásért, én úgy érzem, hogy egy kicsit azért mégis, hiszen vannak köztetek olyan kedves olvasóim, akik már évek óta figyelik a bejegyzéseimet. Szóval pár szóban mindenképpen szeretném Nektek elmesélni a csöndes hónapok történetét, és azt is, hogy mi várható a jövőben!
A kevesebb poszt egyik oka egy szerencsés fordulatnak köszönhető, miszerint diploma után rögtön belecsöppentem a munka világába. Már az egyetemi évek alatt is hajlamos voltam magam túlhajszolni (egyetemi évek, ugyan, már általánosban is stréber voltam), mindig azzal bíztattam magam, hogy ha már lesz egy állásom, biztosan kevesebb feladatom lesz. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna (szóval lányok, ha még suliba jártok, használjátok ki minden pihenő-perceteket! 
)! Azóta munka-munka hátán, egyszerre több projektem is fut párhuzamosan… az őrült hajszának pedig, amint az várható volt, meglehetősen hamar áldozatául esett a blogom.
)! Azóta munka-munka hátán, egyszerre több projektem is fut párhuzamosan… az őrült hajszának pedig, amint az várható volt, meglehetősen hamar áldozatául esett a blogom.
Az elmúlt időszakban ráadásul sok-sok izgalmas, új dolog történt velem, ezek az új élmények pedig magukkal hozták a változást is – formálódott a gondolkodásom és azt hiszem, az egész lelkem is. A kis blog már nem bírt velem lépést tartani – abban biztos voltam, hogy folytatni szeretném, de éreztem, hogy másképp, másról, máshogy. Valami újat, jobbat, többet és szebbet szerettem volna, de sokáig nem tudtam eldönteni, hogy milyen formában is kéne megvalósítani azokat az elképzeléseket és terveket, amelyek nem hagytak nyugodni.
Mialatt az új arculatot készítettem (ezúton is hála és ezer köszönet Semsei Jankának a programozásért!), rengeteget gondolkodtam, és rájöttem, hogy mekkora hiba, amikor csak hagyom magam sodródni a hétköznapok tengernyi teendője között. Olyan gyorsan eltelt ez a pár év, hogy szinte észre se vettem, a következő pár pedig még gyorsabban fog, ezért elhatároztam, hogy mindennap tudatosan figyelni fogok arra, hogy abba az irányba haladjak, amerre a céljaimat sejtem. Persze ez nagy közhely, számomra mégis nagy felismerés volt, úgyhogy igyekszem változtatni a napjaimon – például nem elvállalni egy új munkát, ha még az előző hármat se fejeztem be, többet pihenni és több időt tölteni azzal a sok csodálatos emberrel, akiket a barátaimnak és a családomnak nevezhetek.
Szeretnék változtatni a blogomon is – nemcsak külsőleg, hanem a lényegét tekintve is. Ahogy eddig, a központban ezentúl is a divat és az öltözködés marad – de sokkal személyesebb formában. Ez a személyesség azonban nem öncélú – azt szeretném, ha Titeket inspirálna és szórakoztatna, kikapcsolna. Mivel már sokan közületek évek óta követitek a bejegyzéseimet, Ti is visszavonhatatlanul bekapcsolódtatok az én életembe. Nagyon-nagy örömet okoznátok vele, ha megosztanátok majd velem a véleményeteket, gondolataitokat, hogy ne csak egy-egy profilképet lássak – tényleg szeretném, ha egy kicsit én is megismerhetnélek Titeket! Várom a hozzászólásaitokat itt, vagy a facebookon, de üzenetet is küldhettek nekem, amelyekre mindig válaszolok (rebeka.larinne@gmail.com). Írjatok akkor is, ha van olyan téma, amiről szívesen olvasnátok!
Nagyon örülök ennek az új kezdetnek – remélem velem maradtok az újhonlapon is!
